Egy boszorkány élete éppúgy teljes mint mindannyiunké, vagy akár egy tündéré.
Szomorú és akkor sír. Boldog és akkor nevet. Szeret és gyűlöl. Csak éppen
boszorkánynak született. Akkor mégis mitől boszorkány? Talán egy kicsit jobban
figyel, mint ahogy azt megszoktuk. Az állatokra, az esőre, az álmaira, magára és
az emberekre. Figyelmének ereje figyelemre késztet másokat; Boldizsár Ildikót,
Amália álmainak leíróját, Szalma Jánost a tervező rajzolót, aztán a szerkesztőt,
kiadót, szedőt, nyomdászt és végül, talán az olvasót. A figyelem a megértés
alapja. A megértés pedig a békességgel rokon - és talán a szeretettel. Kedves
olvasó, korra és nemre való tekintet nélkül, boszorkányos figyelmet kérünk!