A Medgyessy-kormányt a ciklus első esztendejében a rövid távú politikai
haszonszerzés jellemezte. A nagyarányú önkormányzati győzelem és a kezdeti
politikai népszerűség igazolni látszott a választott stratégiát. Az
MSZP-SZDSZ-koalíció első éve így a PR-központú, mediatizált kormányzás periódusa
volt. A talmi siker fényében akkor még elhalványultak a szakmai kritikák. A
kegyelmi időszak azonban véget ért: mára szertefoszlottak a
technokrata-menedzser kormányzás illúziói.A második év kezdetén sejteni
lehetett, hogy nem halogathatók tovább a jelentős érdeksérelmekkel járó, súlyos
társadalompolitikai döntések. A kormány az ígért jóléti fordulatot nem tudta
finanszírozni: folyamatos külső forrásbevonásra, hitelfelvételre,
kötvénykibocsátásra kényszerült. A költségvetés gyors összeomlása után az új
pénzügyminiszter drasztikus megszorító csomagjai sem lassították a hiány
növekedését.Magyarország elveszítette vezető szerepét az EU-hoz csatlakozó
országok között. A Világgazdasági Fórum versenyképességi ranglistáján tíz helyet
csúszott vissza. A kormány egyetlen reformelképzelését sem tudta megvalósítani.
Látványosan megbukott a regionális államreform koncepciója. Miközben a
gyógyszerellátás piaci viszonyaiba durván beavatkozott, az egészségügyi
ellátásról szóló előterjesztése az egyenlő esélyeket is veszélyezteti. A
haderőreform során keletkező feszültségekre nincs megnyugtató válasz, ráadásul
immár az iraki szerepvállalást ellenzők tábora is megnövekedett.Az MSZP EU-s
választási kampánynyitóján mégis jó a hangulat: a pártvezetők győzelmi
esélyeiket latolgatják, a miniszterelnök pedig államfői álmokat szövöget. A jövő
elzálogosítása eközben zavartalanul folyik tovább.