Az Országház, a magyar törvényhozás otthona műalkotásként is méltó a magyar
állam életében betöltött szerepéhez. A XIX. század utolsó évtizedében emelt
épület tökéletesen és nagyra törően testesíti meg a korra jellemző historizmus
elvét: új szintézis teremtődött a több történeti korból merített különféle
építészeti elemek és motívumok között. A Duna mentén hosszan húzódó, teljesen
szimmetrikus épülettömb alaprajza barokk építészeti elgondolást követ. A
homlokzatok architektúrája minden ízében a középkori gótika világával rokon.
Mindezt megkoronázza az itáliai jellegu kupola. A homlokzatokat összesen
kilencven kőszobor, a magyar történelem nagyjainak és kísérőinek, köztük a
honfoglaló Árpád fejedelem, Szent István, Anjou Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás és
számos további magyar uralkodó alakjai díszítik. A más-más korból kölcsönzött
stílusok elegye a tornyok és a kupola festői halmazával, számos falpillérrel,
toronnyal és kőfaragvánnyal olyan lenyűgöző egységgé áll össze, ami minden
korábbi, hasonló elv alapján készült épülethez képest új minőséget jelent.