Roman Abramovics korán árvaságra jutott, és már fiatalon megtanulta, hogy ha
valamit el akar érni az életben, iparkodnia kell. Üzletemberként azzal kezdte,
hogy műanyag játékokat árult egy piacon, de nemsokára arra használta fel ragyogó
vállalkozói tehetségét, hogy a világ legjobban kamatozó üzletágában, az
olajkereskedelemben ténykedjen. A nagy áttörésre akkor került sor, amikor
megismerkedett Borisz Bezerovszkijjal, az akkori legnagyobb hatalommal
rendelkező orosz iparmágnással, aki bevezette Abramovicsot Borisz Jelcin elnök
belső köreibe. Abramovics pár év alatt felépítette pénzügyi és politikai
birodalmát, megvásárolta Oroszország ötödik legnagyobb olajtársaságát, hatalmas
részesedést szerzett az ország legnagyobb alumíniumgyárában, és
Kelet-Szibériában, egy távoli kormányzóságban megválasztották kormányzónak.
Közben a Kreml keselyűi már ott köröztek a levegőben. Az orosz választók óhaja
az volt, hogy a kormány kényszerítse térdre az oligarchákat, azt a tucatnyi
embert, akik a nemzeti vagyon nagyobbik részével rendelkeztek. Bezerovszkij és
mások kénytelenek voltak külföldi száműzetésbe vonulni, Oroszország leggazdgabb
emberét, Hodorovszkijt pedig letartóztatták és börtönbe zárták. Abramovics
érezte, hogy forrósodik a lába alatt a talaj, és elkezdett túladni sok milliárd
fontot érő orosz birodalmán. 2003-ig Oroszországon kívül nem sokan tudták, ki az
a Roman Abramovics. Ám amikor belépett Stamford Bridge-be, és kifizetett 140
millió fontot a Chelsea futballklubért, egy szempillantás alatt ismertté vált.
Ennek ellenére mindmáig megmaradt titokzatos embernek.