Száz évvel ezelőtt, vagy kicsit tán régebben, amikor még vonatok sem jártak,
csak ökrösszekerek - az emberek mégis éldegéltek valahogy -, a Szernye-mocsár
közepén lakott egy öregember. Olyan apró volt, hogy a termetes férfiak válláig
sem ért. Hófehér haja égre meredt, zöldben játszó szeme pedig huncutul
csillogott. Rögtön jókedvre derült, aki belenézett. Az ő és barátai sok-sok
kalandjáról szól ez a történet. Barátja annyi volt, mint réten a fűszál.
Kalandja is akadt bőven. Talán több is, mint szerette volna. Beleesett például a
farkasverembe - puff! Mindjárt egy farkas mellé. Barátok is lettek egy életre.
Szemüveget csinált a póknak, meggyógyította a denevér szárnyát, kályhaezüsttel
befestette a gazdájától megszökött lovat - és sorolhatnánk tovább. De mindez
semmi nem volt ahhoz képest, mikor megépítették a sárkányrepülőt, és igazi
gazfickók keresésére indultak. Ők hárman, Pali Pál, a pákász, Fajankó, a szakadt
madárijesztő és Ciprián, a szárnyas szerzetes. Szepesi Attila mulatságos és
izgalmas történetét Galambos Tamás festőművész rajzai díszítik.