Groteszk elevenségű, szellemes verbalitású epikai világ bontakozik ki Bratka
László rövidtörténeteiből. Lényegében a századközéptől az ezredvégig, a `kis
ántivilágtól` a rendszerváltás első évtizednyi futamáig nyúlik az eseményidő. A
képzeletbeli, elrajzolt, ám igencsak azonosítható locus-egyvelegben pedig a
falunak és a városnak, a valóságosnak és a kitaláltnak is jut hely. A
keresztöltéses szerkezet révén regényesen hímződő könyvbe - amely vegytiszta
irodalom -, meglepően sok történelmi és politikai információ fér bele. (Tarján
Tamás)