?A harangszó a távol falukból Meghalni jár ide, S az eltévedt madár körülnéz
csak, S odább megy ízibe.? (Petőfi S.: Kutyakaparó 1847) Amikor Petőfi a Kocsér
határában lévő csárdáról írta e sorokat, már közel 300 lakos élt a pusztán,
melyet Jászapáti város lakossága váltott meg 1745-ben a Jászkun redempció
évében. A Jászapátiból idetelepült ?redemptusok? 1877-ben önálló nagyközséget
alapítottak. A gyorsan fejlődő községnek a II. világháború előtt már több mint
4000 lakosa volt. Az 1945 után bekövetkezett politikai, gazdasági változások
következtében a lakosság száma a felére csökkent. Ez a könyv az 1977-ben
megjelent Kocsér 100 éves történetének folytatása. Visszatekint azonban a múltra
is, így az olvasó Kocsér korábbi múltjáról vázlatosan, az utóbbi évtizedekről
részletesen tájékozódhat.