Bizonytalanág, tehetetlenség, düh, félelem, szorongás- és még sorolhatnánk
egészen a lap aljáig mindazokat a rossz, kellemetlen negatív érzéseinket,
amikkel nap mint nap találkozunk valamilyen formában. Vagy bennünk keletkeznek,
vagy mások élik át a környezetünkben, így el sem tudjuk kerülni őket. Valamiért
azonban szinte mindannyian megijedünk tőlük, és igyekszünk elhessegetni,
elfojtani vagy elnyomni őket. Vajon honnan jön a tiltás, hogy nem szabad, nehéz
vagy fájdalmas átéreznünk ezeket a rossz érzéseket, amelyek pedig természetes
módon az életünk részét képezik? A legtöbbször bele sem gondolunk, de valóban
hosszú távon épp ezek a meg nem élt, fel nem szabadult érzések okozzák a
legnagyobb gondot, és keltik mindazokat a negatív élményeket, amelyeket azonban
már nem lenne szükségszerű átélnünk újra meg újra. Nos, ha ismerősen hangzik a
helyzet, vegyünk egy nagy levegőt, és nézzünk szembe az érzéseinkkel. A
jelenlegi pandémiás helyzet egyébként is alkalmat szolgáltat arra, hogy
szembekerüljünk sötét oldalunkkal. S egyben alkalmat is ad arra, hogy
szakértőink tanácsait, nézőpontjait követve leszámoljunk negatívitásunkkal,
passzivitásunkkal és tudatos vagy tudattalan félelmeinkkel, és érzelmeink erejét
kihasználva helyrebillentsük kizökkentett lelki egyensúlyunk.