A mérhetetlen valóságot, Isten fényesült világát szavakká szűkíteni lehetetlen.
A vers, lelket rezdítő harmóniájával, a szárnyaló szavak és szóközi csendek
ritmusával mégis igyekszik megközelíteni a teljességet. Lázít és csendesít,
felkavar és vigasztal. Segít abban, hogy a lelkünk barlang-menedékéből kivezető
utat lámpásként megvilágítsa, s abban, hogy elmélyült-emelkedett hittel
felismerjük magunkban Istent. Akkor talán megélhető számunkra az a régi hit,
hogy minden égi csillag egy-egy őseink rakta tábortűz, mely körül ülve minket
figyelnek. S valóban általunk áramlik a végtelen Tejút. (A szerző)