Ki ne emlékeznék Breughel híres képére, az Ikarosz bukásá-ra. Szép és döbbenetes
kép. Már-már idilli tájon békésen szánt a szántóvető, halászik a halász,
legelteti nyáját a juhász, vitorláikat bontják a hajók. És senki sem figyel föl
arra, hogy ebben a békés, hétköznapi pillanatban valaki a magasból,
szárnyaszegetten, belezuhan a tengerbe. Nem ismerünk-e magunkra a szántóvetőben,
juhászban, halászban? Belemerülve mindennapjaink gondjaiba-örömeibe, mi vajon
észrevesszük-e az élet nagy drámáit? Látjuk-e, hogy a Lét tündöklő fényei és
sötét árnyai időnként átsugároznak a mindennapi élet felszínén? Tudjuk-e, hogy -
Ingmar Bergman szavaival élve - egy nagyon nagy történet szereplői vagyunk??
Tudjuk-e, hogy életünk, akár akarjuk, akár nem, Sorssá alakul át? S vajon van-e
lehetőségünk arra, hogy mi alakítsuk sorsunkat? Az emberi kaland című trilógia e
harmadik kötetében ilyen kérdésekre keresi a szerző a választ.