_x0084_Ennek az óriási és sajátos műnek a szerzője _x0096_ anélkül, hogy ő maga
tudná, s akár akarja, akár nem, akár tetszik néki, akár nem _x0096_ a
forradalmár írók hatalmas seregéből való. Balzac egy pillanatig sem tétovázik. A
maga valóságában ragadja meg a modern társadalmat. Mindenkiről letép valamit,
egyesekről az illúziót, másokról az álarcot, s mindenkiben felszabadít valamit,
emezekben a jajkiáltást, azokban a reménységet. Ízekre szedi a bűnt, rostjaira
bontja a szenvedélyt. Mélyen behatol az emberbe, feltárja a lelkét, a szívét, a
zsigereit, az agyát, a mindnyájunkban örvénylő mélységeket. Szabad és erőteljes
természete adományaként, s e kor elméinek előjogával _x0096_ mi a forradalmakban
éltünk, s tisztábban látjuk az emberiség célját, jobban értjük a gondviselés
útját _x0096_, Balzac mosolyogva és derűsen emelkedik e félelmetes tanulmányok
fölé, melyek egykor mélabússá tették Moliere-t, embergyűlölővé
Rousseau-t._x0094_