?Otthonkeresés, otthonépítés: a magánember válasza a történelem kihívásaira.
Ahány ember, annyi válasz. Ami engem illet, megpróbáltam ragaszkodni az egyén
jogaihoz, kevesebbet engedelmeskedni, mint amennyit elvártak, úgy kezdeményezni,
ahogyan én tartottam helyesnek, közben azt is tapasztaltam, kevésbé vagyok
otthon a világban, ha nem igyekszem otthonra találni önmagamban. Mennyire
sikerült, mennyire nem ? Magyarországon, Franciaországban, a XX. század
gondolataiban, érzelmeim sűrűjében ? arról nyújt olvasmányt ez a két kötet.
Viselt dolgaimat nem időrendben, hanem az általam fontosnak tartott témák
szerint csoportosítva mutatom be: én mondjam meg, miről mikor kívánok beszélni.
Egészében itt mégis külső akaratnak vetem magam alá. Írásba a halál diktálására
fogtam, mikor feleségemet elvesztettem. Emlékezéseim az ő emlékezetét őrzik.? A
Franciaországban élő szerző emlékiratának első két kötete nagyszerű kor- és
énrajz több mint hatszáz oldalon. A könyv a gyermekkor évei és a fiatal
felnőttként átélt 1956 Magyarországából indulva a mostani francia otthon és
állandó hazalátogatás közötti személyes élet leírását adja. Egy tipikus
történelem tagolta sorsot mutat be, mely képet adhat egy európai huszadik
századáról.