Szerintem nagyon sokan valami másra vágyunk, másra, mint ami a hétköznapok rideg
valóságaként elénk tornyosul. Lelkünk legmélyére temetett álmaink, vágyaink néha
felsejlenek bennünk. Én ezeknek a pillanatoknak az élményeiről írok, arról, hogy
keresünk, kutatunk másokban, néha magunkban is, vágyakozva, sírva, küszködve,
áldozva, feláldozva, önmagunkon átlépve, elakadva, megváltozást ígérve, feledve,
nőként, férfiként utazunk a végtelen felé. A katasztrófák, háborúk és a
világvége-hangulat közepette még erőteljesebben hiszem: csak a könyvek, a
művészeti alkotások, valamint a lélek halhatatlanok...