Kaiser László verseinek egymásutániságából egy lelkiismeret-ébresztő kérdés
fogalmazódik meg, amelyet már Babits Mihály felvetett: Arra fogsz gondolni
árván, / ez a sok szépség mind mire való? A különbség az, hogy korunk költőjének
csak emlékeiben és vágyaiban bukkan fel a szépség, inkább veszteségeit,
csalódásait köti csokorba. Isten kéne, remény, szeretet, könyv satöbbi, satöbbi
írja Kaiser László, a valóságban azonban ágyúlövéseket és menekülők zaját,
dobogását hallja. Van-e, lehet-e reménye az emberi szívre hallgatónak? Egy régi
költő jut ismét eszembe, Paul Claudel neve, aki ezt írta: Nincs hatalmasabb,
mint a szeretet. Ez a pozitív érzés a költő üzenete és verseinek végkicsengése.
Korunkhoz szól, nekünk címzett üzenet. (Rónay László)