Az Aranykoporsó a 3. évszázad végén játszódik: a kereszténység terjedése létében
veszélyezteti Diocletianus pogány hatalmát. A császár a törvények erejével
akarja megszilárdítani uralmát. Serdülő fia számára őrzi a trónt, akiről azt
jósolják az istenek, hogy a birodalom felvirágoztatója lesz, de ehhez feltételt
is szabtak: húszesztendős koráig kiléte titok legyen mindenki előtt. Quintipor
tehát saját atyja szolgájaként él az udvarban. Itt ismerkedik meg Galerius
caesar lányával. Innen kezdődően két alapvető motívum húzódik végig a művön: a
keresztény-pogány vallási küzdelmek és a fiatalok bontakozó szerelme, amely
gyengéd líra szálaival szövi át a mű érdes szövetét. A szerelem a pogány császár
fiának keresztényi vértanúhalálával ér véget, Quintipor mártíruma a
kereszténység és a pogányság ütközetében szimbolikus értelmű; pontot tesz a
császár hatalmi ábrándjaira. A két világszemlélet összecsapásában Móra a
kereszténység, az új mellett tesz hitet, de érezhető: az antik kultúrák, az
elbukó régi szépségeinek megbecsülése nehézzé teszi számára a régi világtól való
elszakadást. A pompás korkép szépsége részben az egyes mozzanatok, epizódok
finom rajzában, részben az antik kultúra közelségéből adódó sajátos pátoszban
rejlik.