Németh Gabriella verseiben a szubjektum létélményei és a közösség létélményei az
etikus kategorikus imperatívuszának jegyében találkoznak. Költői életérzéseit
mindig a szépség csodája motiválja, a kötetcímmé is emelt, magasztos
fényszimbolika, amit legkifejezőbben ő maga a következőképpen fogalmaz meg:
Oltalmam feldíszítem félig nyilt szivárvánnyal lezuhanó fénytől villamos
csodával A legtöbbre: az élet teljességének költői kifejeződéseire törekszik?. A
szerelem, a család, a lélekrezdülések a maguk sajátosan átspiritualizált
sugallataival jelennek meg e könyvben, a képileg is elevenen lüktető
aforisztikus bölcsességek mélyen elgondolkodtatnak. A közösségi gondolat: a
magyarságtudat Isten örök szeretetének fényében ragyog föl Németh Gabriella
verseiben. Mélyenszántó gondolatai azt is bizonyítják, hogy a küldetéses költő
szerepe nem anakronisztikus: az alkotó szellem kötelessége marad élő
hagyományainak átörökítése?. Dr. Balázs Tibor