A ?nagy ijedtségre? ittunk gyorsan egy daiquirit, s rögtön egy sétára invitáltam
barátaimat. Mindenki fel volt dobva, élveztük az ottani nyarat, megéreztük a
város atmoszféráját, bizsergető érzéssel töltött el, hogy ?tilosban? járunk, s
vártuk az izgalmakat. Természetesen mindenki szívesen indult sétára Havannában!
Már az indulás előtt társaimat is bőségesen elláttam információval, ők is
ismerték a nagy ellenzékieket, a velük való találkozásaim történetét, szóval
mondhatni: képben voltak. Jó negyedórai séta után megálltunk egy ház előtt,
rámutattam az emeleti teraszra, s ezt mondtam: Gyerekek, itt lakik Gustavo
Arcos!