Kedves öcsém Márai Sándornak megígértem, hogy megírom memoirjaimat, mert hosszú
életemnek vannak érdekes pillanatai, főleg azok számára, akik szeretnek. Te,
Sanyikám, annyi jelét adtad ragaszkodásodnak, hogy igyekezni fogok megírni
visszaemlékezéseimet... A lassan feledésbe merülő írónő M. Hrabovszky Júlia nem
csupán azért érdekes emlékiratszerző, mert Márai Sándor nagy-nagynénje, hanem
azért is, mert nyitott, fogékony asszony, aki hosszú élete során nagyon sok
történelmi és társadalmi eseményt tapasztalt közelről s örökítette meg
élményszerűen. Ő még látta a magyar millenniumot, az 1900. évi párizsi
világkiállítást, az első világháborút, a történelmi Magyarország felbomlását és
számtalan más fordulatot a második világháború bezárásáig. Sorsa nagyon
különböző helyzetekbe, sőt országokba sodorta: Budán és Kassán gyerekeskedett,
bácskai és bánáti városokban bálozott, Bécsben és Herkulesfürdőn nevelősködött,
éveket töltött Párizsban, fiatalasszonyként Bukarestbe költözött, és rengeteget
utazott Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban. Élt szegényen és
jómódúan, ünnepelt társasági kedvencként és keményen dolgozó, független
értelmiségi nőként, boldog asszonyként és magányos özvegyként, rangos lapok
külföldi tudósítójaként és az irodalomból kikopott szerény nyelvtanárnőként, de
mindig megmaradt grande dame-nak.