Közismert és kézenfekvő tény, hogy az emberiségnek, egy nemzetnek vagy egy
intézménynek sem lehet kiszámítható jövője, saját múltja alapos ismerete nélkül
Csak a megismert múlt időben egymásra épülő, egymásra rakódó rétegeire alapozva
lehetséges megbízható jövőt tervezni, építeni. A magyar meteorológia 130 éves
történetének két nagyon nehéz, sötét időszaka volt, amelyek akkor létét, további
jövőjét is veszélyeztették Az első ilyen időszakot a Trianon utáni
országcsonkulás rettenetes évei jelentették; a másodikat a vesztett II.
világháborút követő évtized. Mindkét időszakban nagyszerű férfiak, tudós
igazgatók mentették meg az Intézetet a teljes ellehetetlenüléstől. Az l.
világháború után Róna Zsigmond, majd Steiner Lajos, itthon és külföldön
széleskörűen ismert, nagy tekintélyű tudósok következetes munkája emelte ki az
Intézetet a pusztulásból A II. világháború után Aujeszky László, Réthly Antal és
Tóth Géza áldozatkészsége mentette meg az intézményt is és a benne tömörülő
szakgárdát is a fizikai megsemmisüléstől. Tóth Géza 1950 tavaszi
letartóztatásával az anarchia, a tudatlanság, a kártevés örvénye fenyegette
elnyeléssel az Intézetet és a benne koncentrálódott szellemi értékeket.