Történelmi regény vagy regényes történelem? - merül föl a kérdés Strachey
kötetét olvasva. Talán mindkettő egyszerre, de még inkább jelentős
forráskutatásokra támaszkodó, finom lélektani megfigyelésekkel gazdagított
történelmi arcképcsarnok, melynek központi figurája Erzsébet királynő és
kegyence, Essex gróf. A nőként öregedő, hiú, szerelmes és hisztérikus,
uralkodóként okos és céltudatos Erzsébet és az elszegényedett, ám fényes
karrierre, meggazdagodásra vágyó fiatal Essex kapcsolata a letűnt korok egyik
legizgalmasabb, leghírhedtebb szerelmi története. A szerző legnagyobb erénye,
hogy emberközelbe hozza elmúlt korok szoborrá merevült történelmi
személyiségeit, irodalmi dokumentumok, krónikák, levelek és memoárok alapján
rekonstruálja az Erzsébet-kori királyi udvar mindennapjait a reggeli öltöztetés
ceremóniájától kezdve az audienciák szikrázó szellemű párbeszédein keresztül a
meghitt négyszemközti beszélgetésekig. Történelemformáló döntéshozatalok közben,
kicsinyes udvari pletykák kereszttüzében, nevetségesen hiú álmokat szövögetve
láttatja hőseit: uralkodókat, kegyenceket, udvarhölgyeket, államférfiakat és
filozófusokat.