Emberek a Holdban Bedford találkozik Cavorral Lympnében. Miközben leülök írni
itt a szőlőlomb árnyékában Dél= Itália kék égboltja alatt, az jut eszembe, nem
minden csodálkozás nélkül, hogy én magam voltaképpen tisztára véletlenül vettem
részt Cavor csodálatos kalandjaiban. Akárki mással is megeshetett volna ugyanez.
Olyankor pottyantam bele ezekbe a dolgokba, amikor azt hittem, hogy sikerült
megszöknöm minden zavaró élménynek még a legcsekélyebb lehetősége elől is. Azért
utaztam Lympnébe, mert azt képzeltem, hogy ez a legeseménytelenebb helye a
világnak. Azt gondoltam, hogy itt mindenesetre békességben fogok élni és
nyugodtan dolgozhatom! És az eredmény - ez a könyv. íme, ennyire beleszól a
Végzet az ember apró terveibe. E helyütt megemlíthetem talán, hogy nemrégiben
csúfosan belebuktam egynémely üzleti vállalkozásba. Most, amikor itt ülök a
jólét minden kényelmének közepette, szinte fényűzésnek tekinthető kétségbeesett
helyzetemnek ez a beismerése. Sőt nincs miért tagadnom azt sem, hogy
szerencsétlenségemnek bizonyos mértékben határozottan én magam voltam az oka.
Lehet, hogy van bennem ilyen vagy olyan irányú tehetség, de üzleti műveleteknek
a vezetése semmi esetre sem tartozik a képességeim közé. De akkoriban még fiatal
voltam és fiatalságomnak más egyéb hibákon kívül megvolt az a hibája is, hogy
büszke voltam üzleti képességeimre.