Egykor zsírosbödönben tárolták a zsírt. Ez egy zománcozott, leggyakrabban kék
vagy piros, néha fehér színű edény, melynek szája felfelé szűkül. A zsírosbödön
alakja azért felfelé szűkülő, hogy a tárolás során minél kisebb zsírfelület
érintkezzen a levegővel. Így kevesebb az esély rá, hogy megromlik. Az edény két
oldalán két nagyobb fül volt, hogy a zsírral teli nehéz tárolót könnyen meg
lehessen fogni. A tetején pedig szorosan zárt a fedő, melyen apró lyukak
engedtek utat a levegőnek. Így a zsír sem avasodott meg benne