Tizenkét év telt el azóta, hogy a nagy fehérköpenyes varázslóra felnéző
?ketteske?, a gyógyítás tárgyaként kezelt beteg az orvos partnerévé válhatott
volna. De mi változott az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény életbe lépése
óta, amikortól ? elvben legalábbis ? a betegnek jogai is vannak az egészségügyi
intézményekben? Változott valami? S egyáltalán: lehet-e bármit is a joggal
szabályozni egy olyan területen, ahol ma is feudális hierarchia dívik, még ha
modernizált változatban is? A könyvben szokatlanul őszintén esik szó orvosok és
betegek méltóságáról, sérelmeiről, műhibákról, eutanáziáról és a halál közelébe
kerültek ellátásáról, hálapénzről és más korrupcióról, transzplantációról és
agyhalálról, s nem utolsó sorban a betegek biztonságáról. Megszólalnak betegek
és orvosok, jogászok és jogvédők, elmondja gondolatait az orvostörténész épp
úgy, mint korábbi egészségügyi miniszterek, a bioetika hazai atyjának tartott
Blasszauer Béla, a törvény előkészítésével megbízott Kapócs Gábor, vagy a
törvény elfogadása előtt modellkísérleteket végző Szószóló Alapítvány elnöke,
Matkó Ida aneszteziológus. A könyv azt sürgeti: kezdődjék végre társadalmi
párbeszéd elrendezetlen kérdéseinkről az egészségügyben, mert hovatovább nincs
senki, aki jól érezné magát a helyenként átláthatatlan, helyenként meglehetősen
szervezetlen rendszerben.