A ?középkor legnagyobb költője, az első modern francia lírikus, François Villon
sohasem volt oly népszerű, mint századunkban. Kalandos élettörténetéről filmet
készítettek, s modern regényeket és regényes versciklusokat is írtak. Megrendítő
emberi sorsát azonban saját versei tárják fel legmélyebben, legigazibban.
Verseiből ismerhetjük meg legjobban meghasonlásokkal és ellentmondásokkal teli
életét. Megragadó közvetlensége, meleg őszintesége szívbe markol és
ellenállhatatlan; ötszáz év távlatából felénk csengő szava ma is töretlenül
eleven. Panasszal és iróniával átitatott versei kendőzetlenül festik a XV.
század zűrzavaros életét, és mindennél erőteljesebben mutatják meg azt az
elpusztíthatatlan életszeretetet, amely a legképtelenebb megpróbáltatások közt
is betölti az emberi szívet. Villon, aki nemegyszer állt az akasztófa árnyékában
is, az élet örömeinek dicsőítője. A felbomló középkor formáiban is, káromkodva
és panaszkodva is, a jogaiért harcoló és mindig újjászülető ember törhetetlen
erejéről tanúskodnak versei.