A félig magyar, félig indiai Amrita Sher-Gil szerelmei, világhírű rajongói,
lázadó házassága a huszadik század első felében óriási botrányt okozott. A
törékeny és zseniális fiatal lány mindössze huszonnyolc évet kapott az élettől,
de termékeny munkássága ilyen kevés idő alatt is India egyik legnagyobb
festőjévé tette. Azokat festette meg, akiket kitaszított a társadalom.
Forradalmi látásmódja és embersége úgy mutatta meg a hatalmas India nyomorgóit,
mint korábban egyetlen művészé sem. Húszévesen elnyerte a Párizsi Szalon
aranyérmét. Képeit kiállították Párizsban, Londonban, Münchenben, műveit
kincsként őrzik az Új-Delhi Nemzeti Galériában. Nevét Modiglianival, Chagallal,
Frida Kahlóval együtt emlegetik. Jóbarátjaként szerette Karinthy Frigyes, Szőnyi
István, Hatvany Lajos, Baktay Ervin. Amrita Sher-Gil története a szenvedély, az
életigenlés, a művészet humanizmusának titokzatos és szépséges megfogalmazása.