Lesz a jövőben egy Magyarország. Múltjában közösnek mutatkozik az általunk
ismert hazával, viszont a mi mostani jelenünk ebben a regényben már a közelmúlt.
Olyan múlt ez, amely nem hozott megoldásokat. A megoldások a regény idejében
születnek. A haza keletkezőben van, új ideológiák, új érzelmek és új választások
mentén (melyek mélyén azért mindig lapul egy-egy ismerős mozzanat). Az ország
újabb csonkoláson esik át egy újabb háború következtében, és a rendszert
gyökeresen meg kell változtatni ahhoz, hogy talpra álljon történelmének egyik
legszégyenteljesebb vereségéből. A fizikai és szellemi leépülés fájó pillanatait
egy új nyomor örömteli pillanatai váltják, amelyben a nélkülöző lakosság
követhető eszmére lel, szerethető és karizmatikus vezérre, valamint világos
jövőképre. Az anyaföld és a nemzet, akár a királynő és a király, egymásra talál,
és immár szétválaszthatatlanok. Mindemellett bizonyítást nyer az is, hogy a
hülyeség nagyon tud fájni.