A K. dosszié önéletrajz két hangra: regényes párbeszéd Kertész Imre életéről -
szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadságért vívott harcról, és
arról, hogyan függ össze a saját élete hőseinek sorsával, az élet az
irodalommal. E páratlanul személyes könyvből megtudhatjuk, hogy élet és
irodalom, e két dolog szétválasztása nem is olyan egyértelmű. Meddig valóság, és
honnan fikció? Az egyénileg megélt borzalom és boldogság szolgálhat-e egy regény
tárgyául? Mennyiben tartozik ez az egyéni mindnyájunkra, akik olvasunk - akik őt
olvassuk? Milyen volt az a kor, amelyben Kertész Imre felnőtt, és az a másik,
amelyben íróvá lett? Mennyiben befolyásolták e korok és légkörök műveit? Mennyi
szivárgott be mindebből regényeibe, novelláiba, nem is beszélve a főhősök
vonásairól: Köves Gyuriéról, az Öregéről vagy K.-éról. Egészében véve, én a derű
pártján állok. Az én hibám, ha másokban nem ezt az érzést keltem. De nézd csak:
elég korán kivívtam a szellemi szabadságomat, s a pillanattól fogva, hogy az
írás mellett döntöttem, a gondjaimat egyszerre a művészetem nyersanyagának
tekinthettem - mondja az író. Ez a derű hatja át a K. dossziét, amely ugyanolyan
felkavaró élményt nyújt az olvasónak, mint Kertész Imre egész életműve.
Önéletrajzában - a regényeihez hasonlóan - az egzisztencia, a sors, a választás
kérdésköreit szedi ízekre saját életének és írói pályájának történetén
keresztül, így próbál fogódzókat találni az élet megmagyarázhatósága, a túlélés
érdekében.