Halász, vadász, aranyász ? üres zsebben kotorász. Így tartotta a régi szigetközi
szólás. Jól dönt az, aki elindul, hogy bejárja az egykori halászok, vadászok,
madarászok, pásztorok, földművesek és aranymosók földjét, ahol a vizekben gazdag
természetnek és az itt élők szorgos munkájának köszönhetően felejthetetlen
napokat tölthet. Nem csak gazdag, de ostoba ember is az hazánkban, aki a
vadregényes vizek és folyók felfedezését Dél-Amerikában kezdi. Elég beszállni
egy ladikba, kenuba, kajakba, a félősebbeknek egy széles, ringatózó tutajra ?
kinek mit diktál az ízlése ? és elindulni felfedezni a Dunát, a Mosoni-Dunát és
az ágvizeket. Kint a vízen minden más. Felejthetetlen élmény meglesni az ébredő
természetet: a hajnali párolgó vízen élelmet kereső madarakat, a szivárvány
színeiben pompázó, vízen cikázó szitakötőket vagy a méltóságos csobbanással
rabló csukakirályt. Hallgatni a víz menti települések hazahívó harangszavát,
megkóstolni az egykori halász- és pásztornépek ételeit. Indulhatunk a
családunkkal, baráti társasággal, vagy magányosan vágunk neki a Szigetköz
felfedezéséhez ? mindegy. Érkezzünk vasúton valamelyik kapuhoz, Győrnél vagy
Mosonmagyaróvárnál, de jöhetünk autóval, lóháton, drótszamáron ? nem számít.
Szívesen látnak bennünket a jól felkészült vendéglátók, izgalmas programokkal
múlathatjuk az időt. És ha szerencsénk van, megtaláljuk az Öreg Halászt, akitől
elleshetjük, hogyan kell az evezőt vízbe meríteni úgy, hogy ladikunk hangtalanul
suhanjon a vízen. Pszt! Indulás