Életemben kétszer, talán háromszor éreztem ehhez hasonlót, büdös proli; mondta
egy ilyen alak a képembe. Nekem. Aki gazdag családból származom. Évekig
zongoráztam, évekig. Chopint. A szelíd noktürnöket. A vidám polkákat. És a
szomorú Schumannt is. Beethoven undok szonátáit. Schubertet főleg. Vasárnap
délután az anyám verseket olvastatott velem. Rilkét. És Goethét tanultam
kívülről. És az apám ügyvéd. Ismert ügyvéd. Gazdag ügyvéd. Tudok latinul,
beszélek németül, kicsit franciául, angolul. Büdös proli, ez voltam én. Soha
életemben nem dolgoztam. Finom a kezem. Egy tolvaj ápolt keze. Soha nem érintett
kapanyelet. Sem esztergapadot. És soha nem mondtam, nem gondoltam rosszat arról,
aki dolgozik. Büdös proli, ez voltam tehát. Ennek. Armani öltönyömben, selyem
alsónadrágomban, Hermes nyakkendőmmel, a fanyarédes parfüm aurámmal. A Gucci
cipőt nem említem. Tehát: egy büdös proli.