A Vigyázz, kalózhajó! két német segédcirkáló rendkívül érdekfeszítő történetét
meséli el, s mindazt a pusztítást, melyet a II. világháború során a szövetséges
hajók között véghezvittek. Az egyik a 20.3 cm-es ágyúkkal felfegyverzett Admiral
Hipper cirkáló, mely gyors volt, hatalmas tűzerővel rendelkezett, és fedélzetén
a német haditengerészet jól képzett matrózai szolgáltak. A másik a Hansa
Hajótársaság átépített kereskedelmi hajója, a Kandelfels, amelyet 15 cm-es
lövegekkel láttak el, és amelynek legénysége elsősorban tartalékosokból állt; ez
Pingvin néven járta a tengert. A várakozásokkal ellentétben a tartalékos
állomány jelentős veszteségeket okozott a szövetséges hajóparkban, nem kevés
dicsőséget szerezve az anyaországnak és saját maguknak. Kezdetektől fogva
hadihajóként működő testvérhajója ugyanakkor jóval kevésbé volt eredményes, és
igen csúfos véget ért. Ernst Krüdernek, a Pinguin és Wilhelm Meiselnek, az
Admiral Hipper kapitányának nagymértékben különbözött a parancsvezetési stílusa
- az előbbi azon volt, hogy a lehető legkevesebb ember halálát okozza, míg az
utóbbi az elpusztított hajók legénységének számában mérte eredményességét. E
könyv szerzője részletesen elmeséli Krüder legmerészebb tettét: a Pinguin
kapitány inkább elfogta, mintsem elpusztította a teljes norvég Atlanti
Bálnavadászhajó-flottát, ami - véleménye szerint - óriási katasztrófa lett
volna. Olvashatunk a portyázó, állig felfegyverzett német kalózhajók számára
könnyű célpontot jelentő kereskedelmi hajók kapitányainak és matrózainak
kivételes bátorságáról és tettrekészségéről is.