ELŐSZÓ Előszó Ennek a könyvnek az előkészületeit 1985-ben kezdtük el. Nagy
gondossággal kiválogattuk a legjobb tanúságtételeket és leveleket, és egy
iratrendezőbe tettük. Nemsokára meghívtak Venezuelába, hogy tartsak
lelkigyakorlatot. Otthonról elmenve nagy körültekintéssel vettem magamhoz az
utóbbi évek mintegy harminc nagyon érdekes és szép tanúságtételét tartalmazó
táskámat, azzal a szándékkal, hogy majd odaadom barátomnak, akivel új könyvem
megírására készültem. Először LosTequesben tartottunk papoknak lelkigyakorlatot,
ezután egy továbbit a karizmatikus megújulás vezetői számára. Az utolsó napon
Berquisimeto érseke elvitt minket autón Caracasba, ahol több, mint tízezer ember
gyűlt össze egy stadionban, hogy az Úr Igéjét hallgassa. Forró áhítattal és
imádságra nyitott lélekkel teli légkörben prédikáltunk, melyben ezeknek az
embereknek a hite olyan hatalmasnak bizonyult, hogy néhány beteg már
meggyógyult, mielőtt még imádkoztunk volna értük! Az összejövetel befejezése
után fáradtak voltunk, de nagyon elégedettek. Azon a vidéken még jól emlékeznek
a szabadságharcos Simon Bolivár alakjára, aki egyszer kijelentette:,Addig nem
nyugszom meg, amíg a népem szabad nem lesz. Amikor a stadionból kijöttünk és
pihenni készültünk, rémülten vettük észre, hogy a rablók feltörték autónkat és
minden holminkat magukkal vitték: a kofferomat egész tartalmával és
levéltáskámat is, amelyben útlevelem és útipapírjaim voltak; mindent elvittek.
Ami a legfájdalmasabban érintett minket, az kétségtelenül az annyira értékes
tanúságtételeket tartalmazó irattáska eltűnése volt. Ekkor ezt mondtam az Úrnak:
Uram, ha akarod, hogy megírjuk az új könyvet, akkor még több gyógyulást kell
véghez vinned. Ilyen tanúságtételeket el lehet veszíteni, de Téged nem
veszíthetünk el. A következő oldalakon az Úr imádságomra adott válaszát
találjuk, de főleg olyan tanúságtételeket, melyek megmutatják, hogy Isten mi
mindent visz végbe még ma is a világban, amelyet oly nagyon szeret.