Ha mindent itt hagyok, bátor vagyok, vagy menekülök? Nico huszonnyolc éves
rádiós DJ. Életét a zene tölti ki. Meg a szex. Megszámlálhatatlan valós és
kevésbé valós szexuális kaland ? és jó, néha egy-egy afféle szerelem is. Biztos
benne, hogy majd egyszer eljön az igazi, de addig is nagy megkönnyebbüléssel
tölti el, hogy otthon egyelőre csak a mosatlan edények halma várja, nem pedig
egy feleség növekedő pocakkal. Az utóbbi időben viszont mindennapjaiba valami
homályos rossz érzés fészkelte be magát. A rádióban hosszú távú szerződési
ajánlatot kap, a haverok közül egyre többen járnak öltönyben és nyakkendőben, és
az egyéjszakás kalandok utáni ébredések is mindinkább olyan érzéssel töltik el,
mint egy túlzásba vitt gyorséttermi zabálás. Egyesek szerint az a baj, hogy még
nem találta meg az igazit ? bár Nico szerint inkább ők horgonyoztak le túl
hamar. Huszonnyolc éves, és kevesebbet tud magáról és a világról, mint amikor
húsz volt... hogy van ez? Mindenesetre egy születésnap jó alkalom arra, hogy az
ember összeszedje a gondolatait, és számot vessen a helyzettel. Így születik meg
ez a levélregény: egy egyszerre bölcs és éretlen huszonnyolc éves sirámai és
örömei egy éppen öttel idősebb barátnak címezve, aki talán Nico gondjaiban a
sajátjaira ismer majd ? de az is lehet, hogy már egészen más nyomasztja. Ki
tudja, mire gondol, miről álmodik, vagy álmodik-e egyáltalán még valamiről.
Mindenesetre Nico levelet ír és válaszokat követel. Fabio Volo olasz író,
színész, sztárriporter és újságíró, akinek Olaszországban már hat regényét
kiadták. Ezek közül időrendben az első a Járok egyet. Magyarul a sorban a
negyedik Ráadásnap jelent meg először.