E monográfia kidolgozására kettős kötelezettség ösztönzött. Először tartoztam
vele Őry Miklós (1909-1984) rendtársam és barátom emlékének, aki élete utolsó
éveiben bevezetett három évtizedes Pázmány- kutatásába. Megkezdtük Pázmány grazi
éveinek kidolgozását; ebben a feladatban P. Őry nekem szánta a grazi Ťtheologia
scholasticať tartalmi elemzését és elhelyezését a teológia történetében. Közös
munkánkat halála félbeszakította. A témába vágó dokumentációt - Lukács László
rendtörténész segítségével - közzétettem a Pázmány Péter emlékezete (Róma 1987)
c. kötetben; felhasználtam P. Öry jegyzeteit, diktálásait is a kegyelemvita
történetére vonatkozóan; továbbá a De Fide-traktátus tartalmi elemzésével és
kiértékelésével már megkezdtem azt a munkát, amelyet itt az egész Ťtheologia
scholasticať-ra kiterjesztve elvégeztem. Mostani könyvemben természetesen
felhasználtam az említett Őry-tanulmányt és dokumentációt, illetve beépítettem
saját tanulmányomat a hitelemzésről. Másodszor tartoztam Pázmány Péter
(1570-1637) emlékének, ill. a magyar kultúrtörténetnek is. Hiszen a század
elején kiadott theologia scholastica (Pázmány, Opera Omnia IV-VI) igazában eddig
kiaknázatlan kincsesbánya maradt. Pedig, ahogy többen hangoztatták Bitskey
Istvánnal: Pázmány magyar vitairatainak Ťaranyfedezetét a grazi teológiai
előadások teremtették meg, élükön a De Fide című értekezésselť (PP emlékezete
196). Csakugyan, ha Pázmány teljes életművét fel akarjuk mérni, fokozottabb
figyelmet kell fordítanunk a grazi évekre, és - mivel Félegyházy és Gerencsér
1937-ben Pázmány filozófiáját már feldolgozták - főleg a latin Szent
Tamás-kommentárokat, a theologia scholastica anyagát (1603-1607) kellett
kiaknázni, feldolgozni, illetve elhelyezni a teológiatörténetben és Pázmány
egész művében. Erre a feladatra vállalkoztam tehát monográfiámban. Ezt az első
megközelítést és feldolgozást - remélhetőleg - újabb kutatások követik. Itt
mondok hálás köszönetét rendtársamnak, Lukács Lászlónak, aki a kéziratok
átírásában vagy ellenőrzésében segítségemre volt, továbbá hasznos
hozzászólásaival, illetve a szöveg lektorálásával is közreműködött a könyv
megszületésében. Megköszönöm még munkatársaim, Vertse Márta és Szőnyi Zsuzsa
segítségét a kefelevonatok javításában. Végül hálámat fejezem ki a METEM (Magyar
Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége) elnökségének, hogy felvette
monográfiámat a METEM-könyvek most induló sorozatába 1. kötetnek.