Mikszáth munkásságának legértékesebb darabjai, a novellák és az országgyűlési
karcolatok mellett, regényei. Kritikája éles, de mindig humorral és
megbocsátással keveredik. Tisztán látott, még inkább elnéző a tekintete. Ismerte
a korabeli állapotokat, ám nagyon jól ismerte az emberi lelket is. Tudta, az
ember esendő, nemcsak él, olykor vissza is él a lehetőségekkel. És melyik korban
nincsenek bizonyos lehetőségek? Ebben a mikszáthos . szemléletben,
utánozhatatlan stílusban formálta meg remekeit (Tót atyafiak, A jó palócok, A
beszélő köntös, Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma, A gavallérok, Új
Zrinyiász, Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, A fekete város
stb.) A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem
véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai
szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka.
Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve
hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival tetteivel a
nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az
_x0084_őrülteknek kijáró elnéző szeretet hanem a nagy álmok képviselője iránti
rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi
eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer: a tiszta lovagi
eszmények anakronisztikusak ugyan, de sok vonatkozásban értékesebbek a jelennél.
Pongrácz gróf a mi századunk különceinek egyik előfutára. Kaiser László