A norvég szerző második, magyar fordításban megjelent regényének középpontjában
egy kis család áll: anya, apa és Jarle. Ők az Orheim-társaság. Stavangerben,
Norvégia olajfővárosában élnek, egy autóbeállóval rendelkező sorházban, és az
egyetlen, amit szeretnének, az, hogy minden rendben legyen. De mi történik
apával? A regény elbeszélője emlékezetében a 80-as években kamasszá érő Jarle
életének meghatározó epizódjai pörögnek le: a hétvégi focik apával, a nyomasztó
családi kirándulások, az első csók és az első cigi, az első igazi barátság, a
gyermekkor lezárását jelentő évzáró bankett. Az eseményeket pedig az elbeszélő
számára különösen fontos és egyben az évtizedet is jellemző zenék festik alá. Az
ifjú Jarle minden porcikájával arra vágyik, hogy a legjobbat hozza ki abból a
világból, amiben él, anarchistává és feministává válik, lázad mindenféle
igazságtalanság ellen. A Mégis van apám tulajdonképpen a Szerettem másképp is
(L?Harmattan Kiadó, 2009) című regény előtörténetének tekinthető.