A ?második világháború éveiben a Harmadik Birodalom minden korábbinál nagyobb
rombolóerőt képviselő fegyverek sokaságának fejlesztését finanszírozta, melyek
eldönthették volna a háború kimenetelét. A különleges hadászati eszközök közt
számos olyan akadt, amely a kor technikai szintjéhez mérten forradalminak
számított: a megtorló fegyverek, az irányított levegő-felszín rakéták, a csupa
szárnyszerkezetű lopakodó bombázógépek, az új generációs vadászgépek mind olyan
fegyverek voltak, melyhez hasonlóak nem szerepeltek a szövetséges haderő gazdag
haditechnikai eszköztárában. Akadtak köztük olyanok, amelyek harctéri
alkalmazásra is kerültek, akadtak olyanok is, amelyek legfeljebb tervrajz
formájában léteztek. A hivatalos történetírás évtizedeken át mereven
elutasította a német atombomba létezésének lehetőségét is arra hivatkozva, hogy
Adolf Hitler 1942 végén törölte a katonai célú nukleáris kutatásokat. A második
világháború utáni évtizedekben előkerült tárgyi bizonyítékok, a titkosítás alól
feloldott hivatalos dokumentumok azonban korántsem támasztják alá egyértelműen a
fenti vélekedést, sőt szép számban akadnak köztük olyanok, melyek éppenséggel
arra utalnak, hogy a német atomprogram nem torkollott csúfos kudarcba. Ma már
tudjuk, hogy a Harmadik Birodalomban legalább négy kísérleti központban
foglalkoztak az atomfegyverek kutatásával, és igazolást nyert az a feltételezés
is, miszerint Németország rendelkezett sugárzóanyag előállításához szükséges
atomreaktorral, amely lehetővé tette a radioaktív uránérc előállítását, és végső
soron a náci atombomba előállítását?