Egy asszony meg a lánya vonatra ül Frankfurtban, hogy mentse az életét a nácik,
a zsidóüldözés elől. Palesztinába mennek, a kislány felcseperedik, s gyönyörű
fiatal nővé serdülve egymás után ismerkedik meg a fess angol tisztekkel.
Flörtöl, szerelmes lesz, majd némi bonyodalmak után férjhez megy, gyereket szül.
Úgy, mint a legtöbb asszony. A Palesztinában született csecsemőből azonban írónő
lesz, e könyv szerzője, aki a fejébe vette, hogy megörökíti anyja, a nehéz
természetű, egyszerre imádott és gyűlölt Ursula életét, amely mindennek
nevezhető, csak hétköznapinak nem. Küszködnek, próbálják felverekedni magukat a
háború utáni nyomorban, rengeteg megpróbáltatás szakad rájuk, először Angliában,
majd Ausztráliában kötnek ki, zajlanak körülöttük az események, az élet
kisebb-nagyobb drámái, s közben feltárulnak előttünk a bibliai tájak meg a
holdbélien idegen ausztrál vidék képei. A majdani írónő folyamatosan vívja
érzelmi harcát anyjával, Ursulával, vágyakozik a szeretetére, amelyet azonban
nem tőle, hanem fogadott apjától, az álmokat kergető, melegszívű Nigeltől kap
meg. A férfi világítja be a kamaszodó lány, majd a felnőtt asszony életét,
Nigel, akinek semmi sem sikerül, aki maga az örök vesztes, ám egyetlen dologban
legyőzhetetlen: ő az élő, a megtestesült szeretet, amit egész környezetére
kisugároz. Aztán a szülők meghalnak, és az írónő rádöbben: Ursula, az anya nem a
szavaival, a gesztusaival, hanem a létezésével, a lényével szerette őt, odaadta
magát neki és a családnak, feláldozta értük mindazt, amit az élettől várt, és
soha nem kapott meg. A boldogság néha különös és visszás módon kólintja fejbe az
embert, érti meg végül. Furcsa és megrázó könyvet tart a kezében az olvasó. A
sóvárgás, a fájdalom, a kiábrándulás és a beteljesülés regényét. Egy könyvet,
amelytől bölcsebb lesz a lélek.