Budapesti házibulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások,
megcsalások, barátságmítoszok, világjobbító dumák, politikai viccek,
szamizdatok. A Pesti barokk főszereplője Koszta János is ebben a világban van
otthon; pontosabban ebben a világban otthontalan. Dés Mihály nagyszerű első
regényében ennek a korszaknak és környezetnek nem is annyira emléket állít,
semmint inkább a mítoszoknak, emlékfutamoknak a nyomába ered. Újraírja,
átgondolja őket. Az ájtatos legendaképzésnek ugyanannyira híján van ez a
kalandokban bővelkedő szellemes regény, mint a retrocsalamádénak. A könyvben
több műfaj is - mintha irodalmi farsangbál lenne - izgalmasan találkozik
egymással. Családregény-betétek, levelezések, naplók, önéletrajzok, anekdoták,
viccek, ügynökjelentések váltakoznak a mű lapjain. A Pesti barokk játék a
valósággal, hiszen annak lapjain a fiktív karakterek mellett valódi, hús-vér
személyek is szerepelnek; a határvonalak elmosódnak. Szellemessége szintén
többrétegű: akadnak itt vaskos humorú tréfák, ironikus szólamok és irodalmi
utalások. Mivel nem generációs regény, ezért minden nemzedék élvezettel
olvashatja. Aki élt már akkor, azért; aki pedig nem, azért.