Hajdánia Bolondnak hitték, aki ostrom idején cirill betűkkel, de magyarul azt
írta a kapura, hogy itt erőszakoskodni tilos. Még a martalócok is eloldalogtak.
Szerencsére tudtak olvasni. Mit ér ehhez képest 111 anekdota? Ám jobbak a
nyugtatóknál. Benkő Attila. Mándy Iván írta Benkő Attila anekdotáiról: Az
anekdota régi műfaj. A Mikszáth Kálmán életmű alapja. Hát igen, valahogy innen
nőttek ki a regények, elbeszélések. Olykor egy-egy kiszólás, odavetett
megjegyzés indítja el a cselekményt. Szóval egy odahajított észrevétel egy szűk
kis szobában, vagy éppen egy műhelyben, mondjuk egy patkolókovács műhelyében.
És, hogy a cselekményt indítja? Talán inkább a beszélgetést. A lassan induló,
majd hömpölygő eszmecserét. És közben a tér kitágul... utcák, városok szólnak át
egymáshoz a pletykák postáján keresztül. Ó, nem szabad lenézni a pletykát.
Hiszen abból regények zuhognak egymásra. Később mintha mégis elszégyellték volna
ezt a nagy múltú műfajt. Azt kell mondanom, szinte illett lenézni. Nem elég
modern! Ódivatú! - vélték. Micsoda melléfogás! Micsoda sznobizmus! Hát nem
vették észre, hogy két mondat után kitárul előttük a világ! Életek, sorsok
bomlanak ki. Összegubancolódott sorsok soha véget nem érő veszekedésekből. Itt
meg kell mondanunk, hogy Benkő Attila jól gazdálkodott a mikszáthi örökséggel.
Árnyalatos humorral nyúlt az örökség világához. Vagy éppen gyilkos humorral.
1995