Pokoljárás Bipoláriában - Egy mániás depressziós feljegyzései A bipoláris
depresszió nem mélabúság, nem búskomorság, nem rosszkedv, nem kedvetlenség, nem
borongó szomorúság, nem is melankólia, ami idővel elmúlik, hanem kettős
természetű érzelmi élet. Az ember két életet él egyetlen testben, és mind a két
élete valódi - de egyik sem az igazi. Regényem főhőse egy mániás depressziós
ember, aki belefáradt a betegségével és önmagával évtizedek óta vívott harcba,
ezért öngyilkosságra szánja el magát. Nincs mit tagadni rajta: az elbeszélő én
magam vagyok. Ennek ellenére ez a könyv nem életrajz. A kerettörténet mindössze
néhány órát ölel át: az öngyilkossági kísérletet közvetlenül megelőző
időszakaszt. Egy emberi élet utolsónak hitt óráit írom le, azt az önpusztító
lelki örvénylést, amely a megsemmisülés felé húz és taszít. E lélekroncsoló
örvényben a meghalni kész ember képtelen arra, hogy az élete pozitív eseményeire
koncentráljon, hiszen a halálspirál irtózatos ereje az emlékek közül kizárólag a
negatívumokat sodorja a felszínre. Ez a magyarázata annak, hogy főhősöm az
életét totális csődnek tartja. Ez a magyarázata annak is, hogy e könyv miért nem
memoár: egy öngyilkosságra készülő, azaz beszűkült tudatállapotú ember a lélek
sötétkamrájában nem tudja előhívni az élete boldog pillanatait. Mivel ez regény,
tartalmaz fikciós elemeket is. Erre azért volt szükség, hogy egyes valóságos
szereplőket megóvjak a felismerhetőségtől. Ezzel együtt igyekeztem a lehető
legpontosabban megírni egy bipoláris ember lélekrajzát. Csak remélhetem, hogy
sok-sok sorstársamnak talán a segítségére lehetek vele. Kácsor Zsolt