A kis ebhihal Milliók élik át, milyen újszülött, friss nagyszülőnek lenni; egy
új világ fölfedezése, amelyet sokan talán a rácsodálkozás öröme nélkül élnek át.
A babanapló jellemzően a szülők műfaja, nem a nagyszülőké. Győri László viszont
számtalan verses és prózai kötet után könnyű tollal vállalkozik a nagyapai
kiindulópont megmutatására; az olvasó vele együtt újra átélheti a nagyszülő
örömeit, örömmel teli aggodalmait. Témaválasztása mellett a váltakozó nézőpontok
teszik különlegessé a kötetet. A szerző a lírai koncepcióitól megszokott erős
képiséget ötvözi prózai szövegeinek gördülékeny nyelvhasználatával, ennek
eredményeképp pedig nem pusztán szubjektív naplót kapunk a nagyapai örömökről és
kétségekről, hanem két olyan perspektíva vetülhet egymásra a fikciós térben,
amelyeket másként aligha láthatunk egymás metszéspontjában.