Előfordulhat egy íróval, hogy szembejön vele egy történet. Egy élettörténet.
Vagyis - természetesen - a történetet hordozó személy. Szóba elegyednek, szerző
és hőse, és az élettörténet lassacskán felölti formáját. Kérdés persze: ki a
szerző? Hiszen az én dőlt betűs közbevetéseimtől eltekintve, az alábbiakban
Balla Árpád Zoltán szavai, mondatai olvashatók. [...] Engem két dolog fogott meg
Árpád életútjában, ezek miatt szántam rá magamat, hogy följegyzem
beszélgetéseinket. Az egyik: láthatjuk, amint egy emberben, immár élete delén
túl, felébred az elhivatottság, és kizökkenti addigi életpályájáról, miközben
nem tud, nem is akar véglegesen elszakadni az említett adottságoktól és
kötöttségektől. A másik: maga a látásmód, a szuverenitást elnyerő (vagy talán
visszanyerő) tekintet. (Márton László)