A történelmi filmek szociológiája Miért azonosulunk a Megáll az idő kamasz
hőseivel? Miért dőlünk be Mel Gibson skótszoknyájának? Miért olyannak látjuk a
múltat, amilyennek a Titanic vagy éppen a Csinibaba megmutatja? És fordítva:
miért éppen olyannak mutatja, amilyennek képzeljük? A történelmi filmek
sajátossága, hogy pontosan azt hisszük el a moziban,ami nem igaz, és abban
kételkedünk, ami korhű. De van még egy különlegességük: képesek utalásokkal
megmutatni azt is, ami közvetlenül nem is látható a filmvásznon: a képmezőn
kívülre, a hangkulisszák mögé vezetve minket. Milyennek mutatja a magyar mozi a
háborút s a békét? Milyennek ábrázolja a külföldieket, besenyőket, cigányokat,
svábokat, zsidókat? És hogy néz ki a valamikori Budapest a filmvásznon? Hogyan
avatkozott bele a politika a magyar filmgyártásba az elmúlt 60 évben? E kötet
arra vállalkozik, hogy három diszciplína ? a történettudomány, a szociológia és
a filmtudomány ? határmezsgyéjén kutatva tárja fel, hogy hogyan varázsol nekünk
a mozi múltat. A filmes mező fogalma mentén mutatja be a filmgyártás kontextusát
és az egymással párhuzamos (vagy egymással szemben álló) kollektív
emlékezeteket. Feltárja azokat a folyamatokat, melyek révén a filmipar szívhez
szóló emlék-képeket és nagytotálokkal bemutatott történelem-képeket hoz létre,
amelyeket a nézők valószerűnek és hitelesnek fogadnak el.