Horhosok, puszták, búvólikak K. Németh András és Máté Gábor könyve teljesen
egyedülálló, mind témájában, mind pedig megközelítési módjában. A néprajzos
kutató és a régész-történész szerzőpáros tudományterületük legjobb hagyományait
folytatva a tájtörténet páratlan érdekességű példáit mutatja be egy
magyarországi tájegység kapcsán. A kötet azonban nem csupán a régész és a
néprajzos közös érdeklődésének a bizonyítéka, hanem közös munkájuknak is. A két
szerző közös megközelítési módja kitűnő példáját adja annak, hogy miként lehet
sok-sok apró adatból, új tudományos módszerekkel, de éppen a régi forrásokra
támaszkodva egy olyan kötetet létrehozni, amely egyszerre keltheti fel a
történelem iránt érdeklődők figyelmét, és azokét is, akik ezt a tájat szeretnék
megismerni. A pontos tudományos megfigyelésekre épülő, de a szélesebb
olvasóközönség számára is érthető és élvezetes formában bemutatott tájtörténet
egy olyan világot jelenít meg, amelynek ma már csak nehezen felfedezhető
lenyomatait találjuk meg környezetünkben. A kötet ugyanakkor arra is felhívja a
figyelmünket, hogy a táj és az ember évszázados egymásra hatása milyen sokféle
és érdekes emléket hozott létre. (Laszlovszky József)