Páncélosok Magyarország északkeleti részén, 1944?1945 Számvéber Norbert a
második világháborús páncéloshadviselés elismert szakértője, és így a második
világháborús magyarországi hadszíntéren alkalmazott páncélozott harcjárművekkel
kapcsolatban is számos könyvet, tanulmányt és szakcikket publikált az elmúlt
évtizedekben. Írt már az Erdélyben, a Tiszántúlon, a budapesti hadműveletben, a
Felvidéken és a Dunántúlon lezajlott páncélos-összecsapásokról. Ugyanakkor az
akkori Magyarország kárpátaljai és kelet-felvidéki régiójában 1944?1945 folyamán
lezajlott harccselekményekről eddig csak nagyon kevés publikáció jelent meg, az
itt harcolt páncélozott harcjárművekről pedig még szinte egyetlen egy sem. Ennek
két fő oka van: egyrészt a magyarországi harcok idején ebben az országrészben
alkalmazták a legkevesebb páncélost, másrészt e harcokról maradt fenn a
legkevesebb elsődleges (levéltári) forrás. Noha Kárpátalján és a Felvidék keleti
felében távolról sem zajlottak olyan heves páncélosütközetek, mint az akkori
Magyarország egyéb területein, e harcok története számos meglepetéssel és
érdekességgel szolgálhat. A harcok hevessége például semmiben sem maradt el a
közismertebb magyarországi összecsapásokétól, legfeljebb a bevetett páncélosok
mennyisége volt kisebb. Ezzel együtt az itteni harcokban legkevesebb 174 szovjet
harckocsi és önjáró löveg semmisült meg vagy vált tartósan harcképtelenné. A
könyv első alkalommal tesz kísérletet arra, hogy az érintett harcoló felek
fellelhető levéltári és másodlagos forrásai alapján felvázolja a megerődített
védelmi terepszakaszok (a ?Hunyadi? és ?Szent László? állások, valamint az
?Árpád? vonal) működését a páncélos támadásokkal szemben, illetve részleteiben
ismertesse a harcoló felek páncélozott harcjárműveinek tevékenységét és
hatásukat a harcok kimenetelére az akkori Magyarország északkeleti régiójában. A
szöveget közel negyven, zömmel korabeli térkép, harcvázlat, illetve hadrendi
ábra egészíti ki.