Vasjani - Hangoskönyv De mi is az a narratív költészet? Olyan költészet,
amelynek van történeti magja vagy történetet mesél el. Vagy a személyes
mitológiából merít, vagy a történelemből vagy a klasszikus mítoszokból. Ezek
sokszor keverednek. Nem történik ez másként Tóbiás Krisztián verses
elbeszélésében, vagy inkább versfűzérében sem (verses regényről aligha
beszélhetünk egy alig harmincötezer leütésnyi szöveg esetében). A megidézett
paraszt nagyapa magánmitológiája keveredik egy profén bibliaértelmezéssel és
bölcselkedéssel, ahol a jézusi tanok vagy épp maga az Úristen éppúgy részei a
mindennapoknak, mint a társadalom, vagy épp a szűkebb pátria, a falu anomáliái:
mikor meglátta / hogy a falu szélin / a kukorica közül / elősétált a megváltó,
vagy más helyütt: kapaszkodik / mindig kapaszkodnia kell / a gyóntatószékbe /
meg mindig valamibe / az úristen köpönyegibe /az úristen köpönyege meg csupa
selyem / csúszós fekete selyemköpönyeg / és lehengeredik a pokolba / a hazug
ember / le / az ördögök közé / az üstbe / és ott főzik a zsírját / mer' az ember
fiának zsírjába' van a hazugság / és az ördögök meg azt eszik / azt eszik az
ördögök ott / üszkös kenyérrel. Ez a (talán) megmosolyogni való
túlvilág-értelmezés, lehet, hogy túl naivnak tűnik, ám a maga helyén és a maga
idejében igencsak valóságos, sőt, továbbmegyek: maga a valóság.