Mindig volt egy szigetem Az embernek az irodalom az élete, és az élete az
irodalom, olvassuk Reményi József Tamás és Darvasi Ferenc sodró-elidőző
beszélgetésében, mely e folyamatot ragadja meg: hogyan válik valakinek az
életévé az irodalom, s most, a könyv mondataiban, irodalommá az élete. A
gyermekkor, az áldozatos anya, a kettős életet élő újságíró apa, majd a
felnőttlét ágboga, az előző félszázad társadalmi-politikai-kulturális közege.
Egy olyan művelt irodalmár szemén keresztül látunk, aki kritikusként és
szerkesztőként mutatja be magát, de aki egész lényével olvasó. Számára a szöveg
a legfontosabb, de meghitt viszonyba kerül Hajnóczy Pétertől Sziveri Jánosig
számos fontos szerzővel. Hangja hitelesen és elgondolkodtatóan őszinte. Izgalmas
belecsöppenni a régi Mozgó Világ forró szerkesztőségi légkörébe, amely lap a
különböző irányzatok közötti párbeszéd megteremtését, az eltérő szellemiségek,
írásmódok együttélését tűzte ki célul. De hogy lehetséges-e a minőség jegyében
történő szellemi kiegyezés? Megkapjuk erre is a választ. Lapis József