Az üresség szeme Nyolcvan évnyi törékeny béke után az Építészek visszatértek, és
egész világokat pusztítanak el. Egykor egy rég letűnt civilizáció által
hátrahagyott romok jelenléte még megmenthetett egy-egy világot ettől a sorstól,
ám azóta az Építészeket már ez sem állíthatja meg, immár a Hegemónia bolygói
sincsenek biztonságban tőlük. Az emberiség egy ennyire súlyos fenyegetés
ellenére sem tart össze eléggé. Bár csak az Építészekkel szembeni egységes
kiállás adhat bármekkora esélyt, a nativisták arra hajlanak, hogy az emberi
fajnak egyedül kellene megvívnia ezt a háborút. És persze akadnak olyanok, akik
hasznot akarnak hajtani a háborúból és az egyre jobban szétforgácsolódó
szövetségből, még az Építészek jelentette halálos fenyegetés sem riasztja el
őket a cselszövéstől. Idris hiába menekül évtizedek óta a saját múltja elől,
ismét a csatatéren találja magát. Az utolsó Közvetítők egyikeként azon kevesek
közé tartozik, akik kiegyenlíthetik az esélyeket még egy ilyen legyőzhetetlennek
tűnő ellenséggel szemben is. A Keselyűisten roncsmentő hajó legénységével
karöltve kutatni kezd egy fegyver után, amivel visszaszoríthatják az
Építészeket, és megmenthetik a galaxist. Ám ehhez egyre mélyebbre kell hatolnia
a rémálomszerű nemtérbe, amely még az ő átalakított elméjét is komoly próbatétel
elé állítja. De amit ott talál, az minden képzeletet felülmúl.