A változó civilizáció Az életműsorozat jelen kötetében ? két hosszabb esszé
mellett ? a szerző rövidebb terjedelmű tanulmányai szerepelnek, köztük olyan
jelentős és sokat vitatott írásai, mint A tudattalanról, a Wotan és A
katasztrófa után. A tanulmányok az egyes embernek a társadalomhoz fűződő
kapcsolatát, illetve az ebből fakadó pszichológiai problémákat tárgyalják. ?C.
G. Jung 1918-ban A tudattalanról címmel tette közzé a jelen gyűjteményes kötet
alaphangját megadó cikkét. Ebben azt a meggyőző elméletét vázolja föl, hogy az
az európai konfliktus, melyet akkoriban szinte kizárólag materialista
szemszögből tekintettek, alapjában a csoportokat és nemzeteket alkotó egyén
kollektív tudattalanjában gyökerező pszichológiai válságot tükrözi. Jung ezt
követően egy sor olyan tanulmányt írt, melyek a kor viszonyait taglalják ?
különös tekintettel az egyes ember társadalomhoz fűződő kapcsolatára. Jelen
kötet első nyolc, a két világháború közt született tanulmánya a bevezető
értekezésben is érintett témákat boncolgatja tovább, és a modern ember
tudattalan adottságainak föltárásával és az önmegismerés jelentőségével
foglalkozik, mely utóbbi feladata az volna, hogy képessé tegye az individuumot a
társadalmi nyomással szembeni ellenállásra. Emellett olyan specifikus témák is
terítékre kerülnek, mint például a társadalmi változások hatása a nemek
viszonyára és az etnikai tényezőknek a pszichológiai elméletek fejlődésére
gyakorolt befolyása. Ezeket négy, az 1946-os Kortörténeti tanulmányok című
kötetben közzétett tanulmány követi, melyekben Jung kimutatja, hogy az egyes
páciensek álmai és fantáziái lényegében az általa ?pszichés járványok?-nak
nevezett gyökeres társadalmi és politikai átalakulásait, a nemzetek tudattalan
életének tendenciáit tükrözhetik. Wotan című, először 1936-ban publikált
esszéjében a germán istent a Németországban működő és a nemzetiszocialista
mozgalomban kifejezésre jutó ösztönerőket szimbolizáló archetipikus alakként
írja le. Azok a pszichés dinamizmusok, melyeket Jung az egyének és csoportok
viselkedéséből vezetett le, jóval nagyobb mértékben is kimutathatók voltak, mint
azt a szerző utolsó életéveiből származó két terjedelmesebb írásában is
bemutatja. A Jelen és jövő című tanulmány újra az egyén és a tömegtársadalom
közti viszonyt veszi elő, az Egy modern mítosz: Az égen látható dolgokról
címűben pedig egy olyan mítosz születését vizsgálja, melyre Jung technológiától
uralt korunk természettudományos irányultságának kompenzációjaként tekint. Mivel
a civilizáció válságát morális krízisként ítéli meg, a jóról és rosszról,
valamint a lelkiismeret pszichológiai funkciójáról alkotott felfogása (XVI. és
XVII. számú tanulmányok) a téma szükséges és jelentős kiegészítései. A recenziók
és rövid tanulmányok (XIX?XXIV. számú tanulmányok) Jung egyik kortársának,
Hermann Keyserling grófnak a nemzetiségi problémákról és az Egyesült Államokban
és Indiában tett látogatásairól írt munkáira vonatkozó spontán és személyes
hangvételű reakciók. Végül a kötet függelékében azokból az évekből származó
dokumentumok olvashatók, amikor Jung a Nemzetközi Általános Orvosi
Pszichoterápiás Társaság elnöke és a társaság folyóirata, a Zentralblatt für
Psychotherapie szerkesztője volt. Tetterős alkata és mind a társadalom, mind
pedig kollégái iránt érzett elkötelezettsége vette rá, hogy elvállalja e
tisztséget, mely olyan kedvező platformot jelentett számára, ahol a lehetőségek
adta kereteken belül szállhatott síkra a németországi nemzetiszocialista rezsim
alatt fenyegetett helyzetbe került pszichoterápiáért. Tevékenysége miatt
méltatlanul került az elfogult és hiányosan informált kritika kereszttüzébe.
Mindazon célokat, melyekért fáradhatatlanul küzdött, a megfelelő dokumentumok
segítségével első alkalommal jelen kötet mutatja be.? (Részlet az előszóból)