Karácsonyi emlék ?Aztán amikor leszálltam a buszról, egyszer csak felkapott egy
férfi, és úgy magához szorított, hogy levegőt sem kaptam; egyszerre sírt és
nevetett ? magas, jó megjelenésű ember volt, és tényleg sírt is, és nevetett is.
? Nem ismersz meg? Nem ismered meg a papát? Én egyszerűen megnémultam. Nem is
szóltam egy szót sem, amíg végre, már a taxiban ülve, meg nem kérdeztem tőle: ?
Hol van? ? A házunk? Itt, a közelben? ? Nem a ház, hanem a hó. ? Miféle hóról
beszélsz? ? Én azt hittem, hogy itt majd sok hó lesz. Furcsán nézett rám, de
elnevette magát. ? New Orleansban még sohasem esett hó. Én legalábbis nem tudok
róla. De hallgass csak! Hallod az égzengést? Mindjárt esik. Nem tudom, mitől
ijedtem meg jobban, az égzengéstől-e, a cikázva, sisteregve lecsapó villámoktól
? vagy az apámtól. Amikor az este lefeküdtem, még mindig zuhogott. Elmondtam a
szokásos imáimat, és külön imádkoztam azért is, hogy mihamarább otthon lehessek
Sooknál. El sem tudtam képzelni, hogyan fogok elaludni, ha Sook nem kíván jó
éjszakát, és nem puszil meg. És tényleg nem is tudtam elaludni, csak azon
gondolkodtam, vajon mit hoz majd a Mikulás. Nagyon szerettem volna egy gyöngyház
nyelű bicskát. Meg egy nagy kirakós játékot. Cowboykalapot, hozzá való
lasszóval.?